
Itt találkozik a kerítés a legújabb alkotással, ami egy csipkés-virágos lila kézmelegítő. Nem az a szándékom, hogy átmásszak, csupán a fotózás kedvéért kapaszkodom felfelé.
Azért jó lenne tudni, mi van a kerítésen túl!
Ezen az őszön kezdtem el ehhez hasonló kézmelegítőket horgolni. Ez egy majdnem szivárvány színekben játszó, felemás pár. Itt aztán nem törekedtem szimmetriára. Teljesen a fonal színezésére hagytam magam. Nekem éppen azért tetszett, mert semmi szabály nincs benne. A kézfejen egy-egy réteges virágocska csücsül. Az a feladata, hogy magára vonja a figyelmet. 


Szeretem ezt a színes széket, ami a virágok közt álldogált a kertben. A férjem készítette görbefából. Én lelkesen támogattam az ötletet. Utána alig vártam, hogy engedélyezze számomra a befestését. Éppen vidám volt a kedvem, így a szék is élénk lett, tarka-barka. Vetekedett a körülötte hajladozó virágokkal. Örült, hogy se az eső, se a vihar nem tehet kárt benne, mert az akril festéket lakkal tettem tartósabbá.